2012-től kezdődően, jelentős részben a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság támogatásával, megtörtént a Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység számos területének a zuzmótani feltárása. A kutatásokat dr. Lőkös László, a Magyar Természettudományi Múzeum, és dr. Matus Gábor, a Debreceni Egyetem munkatársa végezték. A feltárás felölelte a legjellemzőbb dél-nyírségi élőhelyeket, a pusztai tölgyesektől egészen a nyílt homoki gyepekig. Összesen 105 zuzmófaj került elő a vizsgált területről, amelyek közül három természetvédelmi oltalom áll. Mindhárom védett faj mészkerülő homoki gyepekben él.
A Nyírségből 2012 óta ismert a védett magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica) előfordulása. Magyarországról, a bugaci Nagy-erdőből írták le. Főként a Kárpát-medencében található meg, elsősorban az Alföldön, de hegyvidéki sziklagyepekben kopár meszes talajon is rábukkanhatunk. Természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Magyar tölcsérzuzmó Monostorpályi határában
2013-ban a védett magyar bodrány (Xanthoparmelia pulvinaris) is előkerült a Nyírségből. Ugyancsak Magyarországról leírt (Lakitelek: Szikrapuszta) zuzmófaj, általában kopár meszes talajon, homoki és sziklagyepekben él. Eddigi ismereteink szerint egyetlen területen fordul elő a Dél-Nyírségben. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Magyar bodrány Létavértes mellettA Nyírségben 2013-ban felfedezett védett Pokorny-bodrány (Xanthoparmelia pokornyi) Magyarországon addig csak a Tiszától nyugatra volt ismert, nyílt meszes homoki és sziklagyepekből. Szintén Magyarországról írták le, de szélesebb elterjedésű faj, Spanyolországból, Közép-Európa több országából, Törökországból és Kazahsztánból is származnak adatai. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Pokorny-bodrány Bagamér határábólA kutatások során ismertté vált fajok jól felismerhetők, előkerülésük óta több tucat adatukat rögzítették már a biotika adatbázisba a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai, így a zuzmófelmérésnek a gyakorlati természetvédelemben is jelentős hozadéka lesz. Mivel nyílt helyeken élő, gyenge konkurenciaképességű, lassú növekedésű fajokról van szó, így élőhelyeiken kerülni kell a gyep záródását, a becserjésedést, a befásítást, a túlzott állattartást, a túlzott trágyázást, a gyepégetést és egyéb, jelentős mértékű zavarást.
Szél László
Természetvédelmi Őrszolgálat
