FŐOLDAL PROGRAMAJÁNLÓ TÉRKÉP GALÉRIÁK & JÁTÉK KAPCSOLAT SAJTÓSZOBA WEBKAMERÁK
Haszonbérleti pályázati felhívás
Gazdálkodási terv:
odt (LibreOffice), doc

Pályázati felhívások
Visszavonás
Bontási időpontok
Tájékoztatás
Közlemények
Döntés
12/2012 VM utasítás
Hortobágyi Nemzeti Parki Termék

Védjegy jogosultak
Felhívás
Pályázati anyagok letöltése
Környezeti nevelés

Versenyek óvodásoknak
Versenyek általános iskolásoknak
Versenyek középiskolásoknak
Versenyek családok részére
Előadások
Táborok
Erdei iskola
Kedvezményes osztálykirándulások
Felnőtt képzés
ÖKOTURIZMUS

RENDEZVÉNYNAPTÁR
PROGRAMAJÁNLÓ
LÁTOGATÓKÖZPONT
HORTOBÁGYI VADASPARK
HALASTAVI KISVASÚT
BEMUTATÓ TERÜLETEK
VEZETETT TÚRÁK
NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁSOK
KÉZMŰVESUDVAR
CSILLAGOSÉGBOLT PARK
TISZAKÜRTI ARBORÉTUM
TOVÁBBI PROGRAMOK
SZÁLLÁS, ÉTKEZÉS
GERINCES CHECKLIST HORTOBÁGY
LÁTOGATÁSI SZABÁLYZAT
VÉDETT TERÜLETEK

HORTOBÁGYI NEMZETI PARK
TÁJVÉDELMI KÖRZETEK
TERMÉSZETVÉD. TERÜLETEK
TERMÉSZETVÉDELEM

SZERVEZET ÉS KAPCSOLAT
HNPI FEJLESZTÉSI TERV
FELADATKÖR & JOGI HÁTTÉR
TERM.VÉD. ŐRSZOLGÁLAT
TERMÉSZETMEGŐRZÉS
NATURA 2000
VAGYONKEZELÉS
AGRÁRTÁMOGATÁSOK
TV ZOOLÓGIAI TANSZÉK
KÖZÉRDEKŰ ADATOK

Európai uniós projektek
Közérdekű adatok - Üvegzseb
Közbeszerzések
Hortobágyi kisvasút üzletszabályzata
Letölthető dokumentumok
MTÉT/NATURA 2000 területekre vonatkozó kaszálási bejelentő adatlap: odtdoc
kaszálási engedély kérelem ürlap HNPI-tól bérelt területekre: odt, doc

Időjárás állomásaink



PARTNEREINK

Szakmai partnerek
Turisztikai partnerek
Támogatóink
Keresés

Válasszon kategóriát !

Turisztika szálláshely
Turisztika bemutatóhely
Turisztika rendezvény
Madarász fajlista

"A Kútúszó" - Egy fiatal rétisas kalandjai

Egy fiatal sas kalandjai


2007. május 21-én a Közép-Tisza-Jászság Természetvédelmi Tájegységünkben a kollégák meggyűrűztek egy rétisas (Haliaeetus albicilla) fiókát. Mivel a HNPI is részt vesz az európai színes gyűrűs rétisas jelölő programban, így a madár a jobb lábára a Magyarországnak kiosztott fekete-zöld gyűrűt kapta, az E133 egyedi azonosító kóddal ellátva, míg a bal lábára alumínium gyűrű került, szintén egyedi azonosításra alkalmas karakterekkel.
A sasfióka a gyűrűzést követő hetekben sikeresen kirepült a fészekből, majd az önállóvá válás rögös útjára lépve az ősz folyamán elhagyta a szülei territóriumát. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ez az út rögösebb a kelleténél…

2008. február 4-én a Hortobágyon, egy sasok számára fenntartott téli etetőhelyen sikerült megfigyelnünk legközelebb a madarat. Sajátos módon hívta fel magára a figyelmet, ugyanis egyik lábára sem tudott ráállni! Miközben táplálkozott a dögből, a csűdjein ült és kiterjesztett szárnyaival egyensúlyozott. Február 9-én újra megfigyeltük és ekkor sikerült is lefényképezni. Félő volt, hogy a sas – mivel lábait nem tudja használni, így önálló zsákmányszerzésre is képtelen – el fog pusztulni, de mivel röpképessége tökéletesnek tűnt, befogására nem is gondoltunk.
Többé nem került elő az etetőhelyen, ezért valószínűnek tartottuk, hogy elpusztult. Egészen 2009. május 14-ig, amikor Tar János és Budai Mihály kollégák Bodnár Dánielnek, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző KHT magyar szürkemarha üzletágvezetőjének a bejelentésére sietve kimentek a megadott pusztarészre és legnagyobb megrökönyödésükre egy gémeskútban találták az addigra már teljesen elázott, de még élő sast. Szerencsére a kút belső oldalán egy növény hajtásaiban meg tudott kapaszkodni, így kerülhette el a fulladást.
A kút káváján gyakran üldögélnek rétisasok. Hogy a sas hogyan került a kútba – rejtély. Legvalószínűbb magyarázat lehet, hogy abban valami – talán béka – zsákmányt láthatott, ami után vetette magát, de persze ez csak feltételezés.
A kollégák egy merítő szák segítségével kihalászták a sast és valójában ekkor derült fény a kilétére a gyűrű leolvasása kapcsán.

A madarat éjszakára egy biztonságos helyre vitték száradni, másnap reggel megigazították a gyűrűjét, megfestették a farok tollait piros állatjelölő festékkel a jobb beazonosíthatóság végett, majd a Górési Madárrepatriáló Telepre szállították, ahol 3 napig megfigyelés alatt tartottuk, az esetleges sérülések kizárása végett. Mivel a madár kitűnő állapotban volt, így 18-án délelőtt visszaadtuk a szabadságát.
Utólag valószínűnek tűnik, hogy 2008. februárjában a sas egy kisebb fokú mérgezésen eshetett át, amely időszakosan és részlegesen lebénította a végtagjait, de ebből szerencsésen felépült, amelynek bizonysága, hogy tovább élt.
Reméljük, hogy legközelebb már kedvezőbb körülmények között, épen és egészségesen látjuk majd viszont ezt a fiatal sasmadarat!