FŐOLDAL PROGRAMAJÁNLÓ TÉRKÉP GALÉRIÁK & JÁTÉK KAPCSOLAT SAJTÓSZOBA WEBKAMERÁK
Haszonbérleti pályázati felhívás
Gazdálkodási terv:
odt (LibreOffice), doc

Pályázati felhívások
Visszavonás
Bontási időpontok
Tájékoztatás
Közlemények
Döntés
12/2012 VM utasítás
Hortobágyi Nemzeti Parki Termék

Védjegy jogosultak
Felhívás
Pályázati anyagok letöltése
Környezeti nevelés

Versenyek óvodásoknak
Versenyek általános iskolásoknak
Versenyek középiskolásoknak
Versenyek családok részére
Előadások
Táborok
Erdei iskola
Kedvezményes osztálykirándulások
Felnőtt képzés
ÖKOTURIZMUS

RENDEZVÉNYNAPTÁR
PROGRAMAJÁNLÓ
LÁTOGATÓKÖZPONT
HORTOBÁGYI VADASPARK
HALASTAVI KISVASÚT
BEMUTATÓ TERÜLETEK
VEZETETT TÚRÁK
NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁSOK
KÉZMŰVESUDVAR
CSILLAGOSÉGBOLT PARK
TISZAKÜRTI ARBORÉTUM
TOVÁBBI PROGRAMOK
SZÁLLÁS, ÉTKEZÉS
GERINCES CHECKLIST HORTOBÁGY
LÁTOGATÁSI SZABÁLYZAT
VÉDETT TERÜLETEK

HORTOBÁGYI NEMZETI PARK
TÁJVÉDELMI KÖRZETEK
TERMÉSZETVÉD. TERÜLETEK
TERMÉSZETVÉDELEM

SZERVEZET ÉS KAPCSOLAT
HNPI FEJLESZTÉSI TERV
FELADATKÖR & JOGI HÁTTÉR
TERM.VÉD. ŐRSZOLGÁLAT
TERMÉSZETMEGŐRZÉS
NATURA 2000
VAGYONKEZELÉS
AGRÁRTÁMOGATÁSOK
TV ZOOLÓGIAI TANSZÉK
KÖZÉRDEKŰ ADATOK

Európai uniós projektek
Közérdekű adatok - Üvegzseb
Közbeszerzések
Hortobágyi kisvasút üzletszabályzata
Letölthető dokumentumok
MTÉT/NATURA 2000 területekre vonatkozó kaszálási bejelentő adatlap: odtdoc
kaszálási engedély kérelem ürlap HNPI-tól bérelt területekre: odt, doc

Időjárás állomásaink



PARTNEREINK

Szakmai partnerek
Turisztikai partnerek
Támogatóink
Keresés

Válasszon kategóriát !

Turisztika szálláshely
Turisztika bemutatóhely
Turisztika rendezvény
Madarász fajlista

Ürge sorskérdés - A hortobágyi telepítések krónikája

Szöveg: Dudás Miklós
Fotó: Lisztes László

Az ürgék eurázsiai nemének két faját találjuk meg Európában - a gyöngyös ürgét (Spermophilus suslicus) és a közönséges ürgét (Spermophilus citellus), amelyek életmódja szinte teljesen megegyezik. Az előbbi faj Lengyelország területén még gyakori, de a közönséges ürge már kipusztult, ahogy az összes nyugat-európai országból is.

 

Hazánkban is már csak szórványos, szigetszerű előfordulásai ismertek. Környezeti igényeit tekintve a lazább talajszerkezetű lösz-, ill. homoki legelőket kedveli. Telepekben él, amelyekben élénk társas kapcsolatok jellemzőek. A vegetációs időszakban minden egyed saját maga által ásott üregben lakik. Téli álmot alszanak, ilyenkor egy-egy kotorékban többen is összebújnak. A föld alatti járatrendszereik több méter hosszúak, vakfolyosóiknak, bújójárataiknak néha több kijárata is van, ami a fias anyák esetében életbevágóan fontos, mert veszély esetén a felszínre merészkedő fiatalok egyszerre tudnak visszamenekülni a föld alatti biztonságba.

 

Március végétől április közepéig tart a párosodási időszak. A vemhességi idő közel egy hónap. Évente egyszer 3-4 kicsit vetnek, az újszülöttek csupaszok, és a szemük is csak egy hét múlva nyílik ki.
Nappal aktív állatok, a napsütéses időt különösen kedvelik, földfelszíni aktvitásuk ettől függ, gyakran a két hátsó lábukra állva figyelnek, és a legkisebb gyanús mozgásra is már figyelmeztető-riasztó füttyöt hallatnak. Főleg növényekkel, fűfélékkel táplálkoznak.

Az ürge hazánkban 1982 óta védett. A Hortobágy e fajnak mindig is klasszikus élőhelye volt, elsősorban löszhátakkal tarkított magasabb térszíntű pusztarészeket kedveli. Az ürge korábban központi jelentőségű, ún. kulcsfaj volt a puszta ökológiai rendszerében. Kedvenc zsákmányállata számos ritka, fokozottan védett ragadozómadárnak (kerecsensólyom, parlagi sas, pusztai ölyv, stb). A Hortobágyi Nemzeti Park védett területein élő igen népes kolóniák 1996 nyár végén bekövetkezett extrém időjárási körülmények miatt elnéptelenedtek. Ekkor három hét leforgása alatt 350 mm csapadék esett a pusztára, ami az elmúlt évtizedek éves átlagát közelítette meg. A lezúduló vízözön kiöntötte a kotorékaiból az állatokat, s az elázott egyedek tömegesen pusztultak el a felszínen. A hortobágyi állomány megmentése és fenntartása érdekében más területekről visszatelepítés céljából, élvefogó csapdákkal befogott egyedeket engednek szabadon a Nemzeti Park munkatársai.
   

Az áttelepítésre ürgeállományokat választanak ki, amelyek az adott helyen nemkívánatosak (sportpályák, repülőterek, stb.) vagy közvetlenül veszélyeztettek (homokbányák, izolált gyepterületek, amelyek szántóföldi művelésbe kerülnek, stb).
A hortobágyi puszták igen fontos és egyben egyik utolsó menedékei ennek a veszélyeztetett kisemlősnek.

 

Az előző évtizedben megroppant hortobágyi ürgeállomány feltámasztása 2008-ban több telepítés is történt. Darassa pusztára júliusban érkezett 80-100 egyed. A pécsi repülőtér gyepterületén már nem öntéssel vagy hurok használatával, hanem a jóval kíméletesebb élvefogó csapdával fogták be az állatokat. Szállításuk is éjszaka, ill. hajnalban zajlott, a melegsokk elkerülésére, de a ketreces szállítás is mechanikai sérülés és stresszhatás kialakulásának lehetőségét rejti magában. Mindez az idén már szállítóládában, tehát zárt, sötét, de szellős ideiglenes környezetben történt.

 

Darassán a Raschel hálóval lekerített, műkotorékokkal ellátott környezetben, az első hetekben állandó emberi felügyelet mellett sikerült a predátorokat távoltartani. A még akklimatizálódó állatok számára a predáció jelenti a legnagyobb veszélyt. Például Nagykecskés pusztai telepítéskor három kerecsensólyom jelent meg a terített asztal látványára. Tulajdonképpen teljes joggal, de az ő idejük csak a prédapopuláció megerősödésével következik el.

A fizikai védelmen túl az első hetekben kondícionáló etetést kaptak a jószágok: változatos szemes terményt, „mag mixet” (zab, árpa, kukorica, napraforgó, beáztatott csicseri borsó), lédús takarmányt, mint alma, sárgarépa, dinnyehéj, ami nem kis részben járult hozzá a stresszoldáshoz, az állatok lenyugvásához.
Az önállósulás felé fontos lépés a saját kotorékok megásása, ami egyedtől függően egy-két napon belül, vagy egy jó héttel később történik meg. Addig a műkotorék megléte fontos, hiszen ezeket használják búvóhelyül. Az akklimatizációs kertből indulnak el az explorációs mozgások, innen fedezik fel a környezetüket, de gyakran visszajárnak oda.

        

A 2008-as „akklimatizációs kert” segítségével végzett darassai kihelyezés már kontrolként szolgált az idei kihelyezések számára. A darassai telepítés sikeresnek bizonyult, a kolónia megmaradt, az állomány szépen gyarapodott, de kihelyezési ponttól elmozdultak, jó 150 méterrel, egy löszhát, valószínűleg kedvezőbb talajszerkezetű részén telepedtek meg. Az idén további etettek a kollégák, hiszen a fiatal állatok optimálisabb testzsírépítése a téli hibernáció sikerességéhez nagyban hozzájárulhat.